Sok döntést hoztam az életemben az utolsó napokban. Lehet hogy furcsán hallatszik egy 22 évestől, ha olyanokon gondolkodik mint én, de én komolyan elgondolkodtam az elkövetkező néhány évemről ezen a világon.
Ne ijedjetek meg, mert semmi olyan dolog nincs a fejemben, ami kárt tenne bennem vagy másban, csak úgy gondolom hogy az embernek tervezni kel és a végén majd úgyis isten végez.
Az első és rövidtávon a legfontosabb döntésem az volt, hogy többet nem eszem vacsorát és másképp is megpróbálok mérsékelten és úgy ahogy okosan táplálkozni. Ennek van egy nagyon egyszerű magyarázata. Már megint közel járok ahhoz a kritikus sújponthoz, ami már sok az életemben. Egyszerűen nem érzem magam jól a bőrömben, 25kg sújfelesleggel. Szeretném megint elérni a 80-85kg amilyen már voltam anno, mikor először fogyóztam. No a cél érdekében még azt is eldöntöttem, hogy többet nem fogyasztok alkoholt (kivéve majd egy kis pezsgőt újévre), ameddig ezt a célt nem fogom megvalósítani. Aki engem elég jól ismer, az tudja, hogy ez nálam nagyon nagy szó. Meddig én nem érem magam jól ahogy vagyok, addig nem lehetek sohasem igazán boldog.
No, de hogy írjak ennél fontosabb dolgokról is, meg kell hogy említsem a többi döntéseimet is. Amint tudjátok, habár nem látszik, én nagyon de nagyon szeretem a gyerekeket és szeretek velük foglalkozni. Ezért is kezdtem tanítókébzőbe járni, mert ez nekem az igazi álomszakma. Most a hetekben bebizonyosodott előttem hogy jól döntöttem, és hogy még az isten is erre teremtett. Már alig várom a következő alkalmat amikor megint az osztályba lehetek a gyerekekkel.
Hát a sulimból még van hátra ez az év, meg még egy, és utána jönnek még a megmaradt vizsgák és a diploma. Ha minden úgy megy ahogy tervezem, akkor lehetséges hogy lediplomáznék 3 év múlva. Utána már csak a szakvizsgám választana el az álmomtól. De amikor már az is meglesz, akkor kaphatok állást, ami garantálva lenne a nyugdíjazásomig, ez pedig a mai világban nagy szó. Miást megkapnám az állást, vennék mindjárt kölcsönt és egy lakást Lendván. A kölcsönt kb. 10-15 évig fizetném le. Ebben az időben megtörténhet még talán az a csoda is, hogy találok magamnak élettársat, aki majd talán a feleségem lenne. Ha ez meglenne akkor valószínű, hogy gyermekeink is lennének. Ha még ekkor is minden okés, akkor belekezdenénk egy ház megépítésibe.
Feleség van, gyerekek vannak, munka hely van, ház van. Mi kéne más? Az egészségen kívül semmi! És amikor már olyan öreg lennék hogy nyögdijba mennék, beállnék Télapónak, igazi szakállal, igazi szánnal. Ez is egy nagy álmom.
Hát most láthattátok hogy mi mindenről álmodok. Habár még van sokminden a tánccal kapcsolatosan is, meg minden mással, ami a magyarsággal kapcsolatos itt a vidékünkön, de azt meghagyom magamnak, hogy még tudjak nektek nagy meglepetéseket okozni.
Az álmok azért vannak hogy megvalósítsuk őket! Ezért merjünk álmodni!!!!
Ne ijedjetek meg, mert semmi olyan dolog nincs a fejemben, ami kárt tenne bennem vagy másban, csak úgy gondolom hogy az embernek tervezni kel és a végén majd úgyis isten végez.
Az első és rövidtávon a legfontosabb döntésem az volt, hogy többet nem eszem vacsorát és másképp is megpróbálok mérsékelten és úgy ahogy okosan táplálkozni. Ennek van egy nagyon egyszerű magyarázata. Már megint közel járok ahhoz a kritikus sújponthoz, ami már sok az életemben. Egyszerűen nem érzem magam jól a bőrömben, 25kg sújfelesleggel. Szeretném megint elérni a 80-85kg amilyen már voltam anno, mikor először fogyóztam. No a cél érdekében még azt is eldöntöttem, hogy többet nem fogyasztok alkoholt (kivéve majd egy kis pezsgőt újévre), ameddig ezt a célt nem fogom megvalósítani. Aki engem elég jól ismer, az tudja, hogy ez nálam nagyon nagy szó. Meddig én nem érem magam jól ahogy vagyok, addig nem lehetek sohasem igazán boldog.
No, de hogy írjak ennél fontosabb dolgokról is, meg kell hogy említsem a többi döntéseimet is. Amint tudjátok, habár nem látszik, én nagyon de nagyon szeretem a gyerekeket és szeretek velük foglalkozni. Ezért is kezdtem tanítókébzőbe járni, mert ez nekem az igazi álomszakma. Most a hetekben bebizonyosodott előttem hogy jól döntöttem, és hogy még az isten is erre teremtett. Már alig várom a következő alkalmat amikor megint az osztályba lehetek a gyerekekkel.
Hát a sulimból még van hátra ez az év, meg még egy, és utána jönnek még a megmaradt vizsgák és a diploma. Ha minden úgy megy ahogy tervezem, akkor lehetséges hogy lediplomáznék 3 év múlva. Utána már csak a szakvizsgám választana el az álmomtól. De amikor már az is meglesz, akkor kaphatok állást, ami garantálva lenne a nyugdíjazásomig, ez pedig a mai világban nagy szó. Miást megkapnám az állást, vennék mindjárt kölcsönt és egy lakást Lendván. A kölcsönt kb. 10-15 évig fizetném le. Ebben az időben megtörténhet még talán az a csoda is, hogy találok magamnak élettársat, aki majd talán a feleségem lenne. Ha ez meglenne akkor valószínű, hogy gyermekeink is lennének. Ha még ekkor is minden okés, akkor belekezdenénk egy ház megépítésibe.
Feleség van, gyerekek vannak, munka hely van, ház van. Mi kéne más? Az egészségen kívül semmi! És amikor már olyan öreg lennék hogy nyögdijba mennék, beállnék Télapónak, igazi szakállal, igazi szánnal. Ez is egy nagy álmom.
Hát most láthattátok hogy mi mindenről álmodok. Habár még van sokminden a tánccal kapcsolatosan is, meg minden mással, ami a magyarsággal kapcsolatos itt a vidékünkön, de azt meghagyom magamnak, hogy még tudjak nektek nagy meglepetéseket okozni.
Az álmok azért vannak hogy megvalósítsuk őket! Ezért merjünk álmodni!!!!
